3 csaj élete, egy történetbe sűrítve...

Ekkor Viry kiáltott:

 - Van egy kis baj...
- Milyen baj? – rohant át a fürdőbe Vivi rémülten.
- Nyugi, nem történt semmi rossz… csak eszembejutott, hogy néhány hete hoztál koncertjegyeket, emlékszel?
- Ahha.
- Tudod mikor lesz ?

Vivi gondolkodni kezdett, mikor az ajtóban álló Viki is megszólalt.

- Tényleg, én is tudom. Három nap múlva, azaz 9-én lesz, és a jegyeket pedig te raktad el.
- Mi? Hogy ééééééén?
- Te!
- Az kizárt…!
- Nyugi van csajok – szólt közbe a nővérük- előbb rendezzük le Bejit, aztán majd kitaláljuk, hogyan tovább.
- Igen ez az.
- Úgyis tudod, hogy nekem van igazam – akadékoskodott Vicky.

Vivi már nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de Viry megelőzte, mert már ismerte az ikreket és tudta, ha hagyja, hogy vitázzanak, akkor egész délután hangos lesz a ház.

- Hugi, eljössz velem, haza visszük a srácot?
- Persze, csak felveszek egy másik felsőt.
- Oké…

Most hirtelen megszólalt a kisfiú is.

- Te így is nagyon nagyon szép vagy, miért kell átöltöznöd?
- Jajj Benji, nagyon kedves vagy, csak egy pillanat, jó? – kiáltotta vissza Vivi a lépcsőről.

Néhány perc múlva Vivi visszaért, elköszöntek Vikitől, és egyedül hagyták. Vicky felment, hogy rendet tegyen a szobájában, közben a kezébe akadt a villogó mobilja, ami egy új SMS-t jelzett.

“Szija Viki, nincs kedved délután találkozni velem? Vacsizhatnánk is együtt, Viry úgyis nálunk alszik ma, ha jól tudom… jah, meg szeretnék mutatni valamit! Remélem van kedved, írj hamar! Puszi: Kristóf “

- Szuper. – morogta magában – most mi a fenét csináljak?

Tulajdonképpen volt kedve hozzá, mert kedvelte Kristófot, és szívesen találkozott volna vele, de nem akarta egyedül hagyni az ikertesóját, aki még mindig nem tette túl magát Dávid halálán, és még ő maga is viselte a Tomitól kapott lelki sebeket. Hosszas tanakodás után elhatározta, hogy elmegy. Jót fog neki tenni, mert a fiú végtelenül kedves, Vivi pedig kettesben maradhat Verával.

“Szuper ötlet, gyorsan összekapom magamat, és indulok is. Vick ?”

Lezuhanyozott, kisminkelte magát, keresett egy csinos ruhát és fél óra alatt el is készült. Kifelé menet az ajtóban összeütközött Viryvel.

- Hát te?
- Jöttem, mert indulok Peterhez, ma náluk fogok aludni. De te hova indulsz?
- Kristófhoz. Vivi hol van?
- Összefutottunk Nórival és elmentek sétálni. Kristófhoz???
- Aha.
- Mit aha, hogyhogy?
- Jajj, mutatni akar valamit, és beszélgetünk egy kicsit. Nem tilos, ugye?

Viry arcán egy mosoly suhant át.

- Nem, dehogy. Én is jövök, csak lehozom a táskámat…

 Vera lassan megkóstolta a spagettit. Elmosolyodott, miközben lánya feszülten várta a reakcióját.

 - Hogy álltok a pakolással? - kérdezte az anyuka.

 - "Tehát ízlik neki" - vágott elégedett képet Viry, és evett tovább. Tényleg nagyon jól sikerült a tésztája :]

 - A pakolással? Jól, de nem fért bele a hajszárítóm a bőröndbe. Majd Vivihez dugom - vigyorgott Viki.

 - Ahha, persze... - dünnyögte Vivi.

 - Jaj, te is itt vagy?

 - Hehe, nagyon vicces Viki... Nem is tudom, nem lehet, hogy a nővéredre ütöttél? Viry is ilyen majom, mint te...

 - Nyugi hugi, te is tőlünk örökölted - szólt bele Viry is, de Vera ezt a társalgást nem nézte jó szemmel. Vivi nem szokott így viselkedni. Piszkálódni persze szeretett, de ez a meglátombennedaszálkát dolog nem jó. Mondjuk még mindig jobb ezt tűrni, mert legalább él, és nem vetette magát a Dunába Dávid miatt. Viki is viszonylag életvidám, pedig neki is lenne oka pszichológushoz járni. De ezek a lányok tartották magukat. Még nem "nőttek fel", vagyis nem töltötték be a 18-at, mégis, az élet sok problémát adott már nekik. Megtanulták, hogy ne adják fel...

 - Xar, hogy sose vagy itthon, anyu - terelte másra a szót Vivi. Vagyis beismerte, hogy Virynek igaza volt xD

 - Most is itt vagyok! - sóhajtott egy mosoly kíséretében Vera. De ő is tudta, hogy lányainak nagyon hiányzik. Neki is hiányoznak ők... Nem is ismeri őket igazán, csak a múltjukat, a közös emlékeiket... A pillanatnyi dolgokról tud. De ez nem elég, érezte, hogy nem. Szükségük van rá. Vagy már nincs is? Hisz olyan nagyok, mint egy 30 éves! Érettek, komolyak... Együtt annyira erősek. Legjobb barátok, testvérek... Furcsa ez. Nem is bírt hirtelen dönteni: hozzátegye a mondatához, hogy 'kislányom', vagy ne?

 - Igen... - szólt tömören Viry. Az ebédet hamarosan befejezték. Vera mosogatott, és hagyta a gyerekeket rámolni.

 Vivi felbattyogott a szobájába, de majd' kidőlt a mélabússágtól, amit az alváshiányra fogott, ezért előtte hideg vizet locsolt az arcára. Aztán ledőlt az ágyára, és a csomagját bámulta hason fekve. Össze-vissza hajigált bele mindent. Káosz. Normális esetben ilyet nem tenne. Feltápászkodott, hogy a fehérneműit is előhalássza, de ekkor csörgött a mobilja.

 - 0049... - nézte a szám kezdetét. Ki keresheti? Felvette, és beleszólt: - Igen, tessék.

 - Hallo. Te vagy az, Katie? Itt Andreas. Nem írtál, mi van veled? - hadarta valaki németül.

 - Hallo... - szólt bele a lány, de a fiúnak be nem állt a szája, ezért nem jutott szóhoz.

 - Ohh, Bill és Tom üzenik, hogy ők is [...]!  - ezt Vivi nem értette. -  A magyarországi koncerten [...]

 - Várj, kérlek! - szedte össze végre magát Vivi. Sajna nem értett minden szót, nem volt még olyan igazi profi... - Nem Katie vagyok. Szerintem téves számot hívott... hívtál.

 - Komolyan? Hát ez [...], akkor én [...]

 - Mégegyszer, lassabban, kérlek! Nem igazán értem.

 - Umm, beszélsz németül?

 - Persze, vagy talán az előbbi mondataimat kínaiul mondtam?

 - Okéoké... Tehát nem ismered Katie [...]-ot?

 - Semmilyen Katát nem ismerek. Sajnálom.

 - Semmi, én sorry, hogy zavartalak. Akkor bye :]

 - Bye... - tette le a lány. Ilyen se volt még vele. Ki lehet olyan hülye, hogy Németországból magyart hív, de úgy, hogy le nem ellenőrizné a számot előtte? Vicces... Legalábbis Vivi kedvét feldobta, így nekilátott pakolni. Hamar kész lett. Viszont elfáradt, így elaludt.

 A délután eseménytelenül telt. Este Vivi a telefonálóval álmodott. Egy helyes srácnak képzelte. Aztán pedig megjelent Dávid, Vivi elkezdte elüldözni a német srácot, hogy Dávidnak bizonyítson, de volt barátja nem hagyta. Megmagyarázta a lánynak, hogy lépjen túl lélekben is a dolgon, és ne zárkózzon be. Vivi álmosabban kelt fel, mint ahogy lefeküdt.

 Reggel Vera bejelentette, hogy a szomszéd kisfiú átjön hozzájuk, vigyázniuk kéne rá, mert a szülei valahová elmennek, és nincs kire hagyni.

 - Oké, mikor jön? - kérdezte Viki.

 - Délre, de már megfőztem, pörkölt van, meg tészta. Mennem kell vásárolni, addig majd ebédeljetek meg vele, rendben?

 - Persze! - felelték kórusban, és várták a kölyköt. Hamar betoppant, egyik lábáról a másikra ugrált. Jól neveltnek tűnt. Tűnt...

 Vera elment, Viry megterített, és leültek enni.

 - Ugye szereted a pörköltet? - kérdezte kedvesen Vivi. Imádta a gyerekeket.

 - Igen... - habozott a kis vendég, Benji. Közben Viki szedett neki.

 - Akkor jó étvágyat!

 Már 10 perce ettek, amikor a lányoknak valami feltűnt. Benji turkálta a tányért, és ez egyre rosszabb lett. Egy húsdarab a földön. Tészta Vivi ölében. Megint. Megint...

 - Benji, mit csinálsz? - dühöngött Vivi, de Viry leintette:

 - Még csak 4 éves!

 - Na és?

 - És vendég!

 - Na és?

 - Véletlen csinálta!

 - Ahha. Az elsőt még elhiszem. De a többi három elég gyanús...

 - Akkor meg tetszel neki - vihogott Viki, miközben tesója mellé állt a szemeteshez.

 - Takaríthatunk...

 - Fuuuuuuuuuuuuuujjj - kiáltott fel hirtelen Benji, és az egész tányért a padlóra dobta. Az széttört nagy kecsesen, a tartalma szétfolyt.

 - Benji! Ezt mért kellett?

 - Hagyma volt benne. Utálom a hagymát. Csak a parasztok esznek hagymás kaját.

 - Te is azt ettél idáig... - tette hozzá Vivi, mert kezdett begurulni. Érdekes, nővérei ezt mulatságosnak találták. Pedig...

 - Viszont alig ettél. Csinálunk gyorsan valamit. A tejbegrízt szereted? - bájolgott Viki.

 - Igeeeeen!!! - ugrált Benji. Viki elkészítette a tejbegrízt, amialatt Vivi és Viry takarítottak. Majd lehűtötte, hogy ne égesse meg a kis Benjike a száját, és odanyomta elé.

 - Nagyon finom! - tapsolt a gyerek, és már a fél tányérral bekebelezte, amikor Vivi benyögte:

 - Pedig hagyma van benne...

 - Mi??? - hüledezett Benji. - Hol a mosdó? - kérdezte, Viki megmutatta, és odarohant.

 *öklendezés*

 - Ez most mit csinál?

 - Hány... - fintorgott Viry a vécéből kiszólva. Ő kísérte el Benjit.

 - Hol van már anyu? - türelmetlenkedett Vivi. Ahogy ezt kimondta, Viry felefonja sípolt. Sms. Mivel Viry nem volt ott, Vivi megnézte. Látta, hogy Verától jött, ezért elolvasta. - Áhh, találkozott valakivel, és teáznak...

 - Kik?

 - Anyu - forgatta a szemeit Vivi. Ekkor Viry kiáltott:

 - Van egy kis baj...

Vivi annyira megörült, hogy elmehet innen, egy kicsit felfrissíteni magát, ráadásul olyan hosszú idő után az anyukájával lehet, ez már jól jött. Viky nem nagyon tudta mit gondoljon, hisz ott is lesznek fiúk, és… de nem baj, vele is elfelejtette ezt az, hogy az anyukájával lehet. Viry is örült neki, hogy vele mehet, bár… egy kicsit féltette Petert, mert elég helyes csávó, és mindenki irigyli, hogy vele jár. De nem baj, jó lesz egy kicsit kikapcsolódni.

- Nyugi szívem!!- csitította a bezsongott lányt Vera.- Holnap után indulnánk, és amit csak akartok, de ne a fél szobát!!- nevetett.

- Hallod Viky??- néztek a lányok Vikyre.

- Jól van na…- tetette a mű durcit a lány, mert elég sok cuccot szokott vinni magával. Vivi és Viry megölelték, és el is szállt, azaz induri pinduri durci.

- Na gyerekek, én megyek a konyhába, és főzök valami ebédet…- indult Vera, de Viry megelőzte.

- Nem anya!! Leülsz szépen a nappaliban!! Én főzök!!

- Dehogy főzöl!!

- Dehogynem!! Azt hiszed nem tudnám megcsinálni??

- Nem-nem de…

- Nincs de!! Én főzök, mit szeretnél enni??

- Majd én megcsinálom!!- Viry látta, hogy ezt nem fogja megtudni, ezért inkább a többiekhez fodult.

- És ti mit szeretnétek enni??

- Spagettit!!- jött a tömör válasz. Viry bevonult a konyhába, Viviék, pedig bekísérték a nappaliba az anyukájukat, és neki fogtak a faggatózásnak. Viry addig a konyhában ügyködött, és készítette az ebédet. Rutinosan mentek neki ezek, mivel ne először csinálja, még is más volt, mert most nem csak a hugainak kellett főzni, ráadásul az anyukája igazi kritikus főzés szempontjából. Még az éttermi szakácsokba is belekötne legszívesebben, ha tehetné, amikor étteremben esznek. Az ebéd elkészült, és az ikrek is alaposan kifárasztották Verát a folytonos kérdezgetésükkel.

- Nyugi!! Viry, kész vagy már kincsem??- szólt be Vera a konyhában szorgoskodó lányának.

- Egy pillanat, Vivi, be tudnál jönni egy kicsit??

- Persze!!- a lány felpattant, és ment befelé a konyhába.- Mond!!

- Kóstold meg!!- tartott elé egy kis ételt. A lány megnyalta.

- Ez isteni!!

- Örülök neki, hogy ízlik!! Egyébként…- és elhallgatott. Nem tudta hogy kérdezze meg, amit akar.

- Hm??- fordult felé a lány, érdeklődéssel.

- Nem lesz rossz… elmenni?? És… tudni, hogy itthon már nem… szóval…

- Nem vár senki??- kérdezte szomorúan a lány.

- Hát…

- Tudod… Rossz lesz, de ha a múlton kesergünk, nem jutunk előre, és nem adunk szabad utat a jövőnek!!- mondta komolyan a lány. Viry majdnem elpityeredett, hogy az ő kis húgocskája milyen komolyan tud beszélni, de hogy ne lássa, ez milyen jól esett neki, gyorsan magához szorította.

- Szeretlek Hugi!!

- Én is!!- majd már készült kibontakozni a könnycsepp mindkettőjük szeméből, de végül Viry elengedte a lányt, és visszafordult a kajához.

- Na, Szólj Vikynek, hogy jöjjön segíteni, és kb. 10 perc múlva eszünk!!

- Rendben!!- és el is tűnt a lány. Helyette az ikre jött be a konyhába.

- Mit kell segíteni??

- Vidd ki ezeket az asztalra!!- nyomott a kezébe 8 tányért.

- Oké!!

- és ha visszajössz, majd szeretnék beszélni veled!!- mondta a lány.

- Rendben!!- nem telt bele 2 perc már elvégzett is a terítéssel, és kíváncsian várta a lány kérdését.

- Nem érzed még korainak, hogy elmenjünk valahova, és emberek közé keljen menned?? Mert ahova megyünk a legtöbben férfiak, lesznek…

- De, rossz lesz, de… ha a múltban élünk, és várat vonunk magunk köré, nem engedjük be a jövőt, akkor, örökre a múltban ragadunk, és a jövő távolról köszön majd nekünk vissza…- Viry megint úgy érezte, mint ha ő lenne a legfiatalabb a családban. Viky ugyanazt mondta, mint Vivi csak kicsit már megfogalmazásban… csak van valami ebben az iker dologban. Nevetett eggyet magában, majd magához szorította a lányt.

- Szeretlek Nővérkém!!- előzte meg Viky a nővérét.

- Én is Hugi!!- majd elengedték egymást a könnycseppek előtt, és Viry elordította magát.- Ebéd!!- mindenki leült a megterített asztalhoz, majd Viry felszolgálta az ebédet. Leült, és feszülten várta anyja reakcióját, az ételt illetően…

- Anya, felöltözhetek még reggeli előtt?
- Igen szívem, csak siess, mert mondani szeretnék valamit!
- Köszi - kiabálta vissza a lány, de már a szobájából.
- Egy óra... - jegyezte meg Vivi.
- Másfél! - javította ki Viry a húgát.
- Ne gonoszkodjatok! Nyilván siet valahová... mondjuk szerelmes!? Tényleg lányok! Vikinek van most barátja?

Vera kérdése hirtelen jött. Nem telt egy hét sem azóta... Vivi úgy tett, mint aki nem hallotta a kérdést, Viry pedig éppen válaszolni készült, amikor kiáltás hallatszott:

- Viryyyyyyyyy! Gyere kérlek!
- Minek?
- Meeert! De siess, jóóóó?- kiabálta Viki.
- Jajj, Istenem! Mindjárt jövök édes - forgatta meg  a szemeit Viry és egy puszit lehelt Peter szájára .

- Itt vagyok! - lökte be az ajtót mérgesen, mert sejtette miért kellett idejönnie. Elhatározta, hogy nem fogja könnyen beadni a derekát, és csak hosszas nyaggatás után fog mesélni.
- Naaa?
- Mit na?
- Jajj, nővérkém! Ne add az ártatlant... mesélj már!
- Miről? - húzta az agyát Viry.
- Hm... nem is tudom. Mondjuk Piroskáról és a farkasról - kuncogott - Ááá, jobb ötletem van: rólad, Peterről és az éjszakáról!
- Még mindig nem értem. Mit akarsz tudni?
- Nem bírom mikor ezt csinálja! -mormogta Viky.
- Hűha, a tükörrel beszélgetsz?
- Ne szórakozz, különben.... - de nem tudta befejezni, mert csöngettek. Néhány perccel később Vivi rohant be hozzájuk.

- Hova raktátok a Harry Potter dvd-t?
- Asszem a nappaliban láttam utoljára....
- De minek az neked?
- Ja, kölcsönadom Kristófnak . De igazán visszajöhetnétek!
- Persze, jövünk. - indult volna Viry.
- Dehogy megyünk! Mesélned kell!
- Majd. Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Lehet, hogy be kéne szerezned egy jó ránctalanító kérmet? - kérdezte és feleletet nem várva kiment.
- Nem is vagyok túl kíváncsi! - ingatta meg a fejét morcosan Viki.
- Nem is! - nevetett Vivi - De ne durcizz, hanem gyere! Kristóf és Peter mindjárt mennek.
- Ok. De nééézd, ott a dvd! Hogy került ez az én szobámba?
- Háát, lehet hogy felhoztad?
- Vicces vagy. Szerinted mit akar mondani anyu?
- Nincs ötletem...de ezt gyorsan leviszem Peter öccsének.
- Üzenem, hogy már csak öt perc!

Viki  kinyitotta a szekrényt. Az ágyra dobott pár ruhát, hogy könnyebben választhasson. Felvett egy farmert és egy fekete toppot. Gyorsan kisminkelte magát. Egy utolsó pillantás a tükörbe... valami hiányzik. Persze, nincs rajta nyaklánc. Elővett egy fekete gyöngysort. Igen, így már tökéletes. Rohant a többiekhez a konyhába.

- Itt is vagyok!
- Wow, de csinos valaki ma reggel. -mosolygott Kristóf.
- Köszi. - felelte Viki zavartan. Egy fiút sem tudott közel engedni magához, még az is zavarta, ha megdícsérték...fel kellett dolgozza, a Tamással törénteket. Peter látta ezt a zavartságot ezért gyorsan felállt:
- Gyere öcsi, mostmár siessünk haza.
- Okéoké.
- Köszöszönjük a reggelit! Majd később hívlak Cica!
- Jólvan, szeretlek. - megölelték egymást. Egy gyors csók, és a fiúk már ott se voltak.

- Anyu, mit is akartál mondani? - ült vissza az asztalhoz Viry.
- Óóó, igen! Majdnem elfelejtettem. Nos... két nap múlva Sierra Nevadába kell utaznom.
- Ne, anya ne menj el megint! - mondták az ikrek szinte egyszerre.
- Muszáj mennem. De...
- Igeeen?
- Ha akartok, akkor ti is jöhettek velem! Mit gondoltok?
- Szuper!!! Mikor indulunk? Mit vigyünk? - kezdte hadarni Vivi.

 Vivi felszaladt a szobájába. Nem is igazán értette, miért. Talán rossz volt látnia, hogy Viry boldog a barátjával, talán... Áhh, mindent másként látott, mint normális esetben. Hiányzott neki Dávid. De őt már soha nem fogja visszakapni. Csak olyan rossz volt, hogy mindene a fiúra emlékeztette. Az ágyán a kispárna, az íróasztalán a közös kép, a karkötője... Minden... A parfüm, amit együtt választottak anak idején...

 Épp a puha illatos kispárnájába temette Vivi az arcát, amikor kopogtattak.

 - Vivi, bejöhetek? - kérdezte Viki.

 - Gyere - felelte a lány, és testvére belépett. Tudta, mit kell tennie: beszélnie húgával, és megszabadítani a fájó emlékektől. Leült az ágya szélére, és megsimította Vivi hátát. Vivi imádta, ha kényeztették, így ez is jól esett neki. Viki gyengéd, mint Dávid...

 - Vivi, rád férne itt a szobában egy nagytakarítás. Tudod, lomtalaníthatnánk, meg ilyenek.

 - Az éjszaka közepén? Vagyis most?

 - Persze... Kidobni, ami...

 - Ami Dávidra emlékeztet? - kapott észbe Vivi. - Szó sem lehet róla! - és felült az ágyán, majd hangosabban, rimánkodóan folytatta:

 - Nem, nem akarom kitörölni Dávidot a fejemből! Hisz ő még nem ment el... Nem, mert érzem, hogy velem van, és nem tudok szabadulni tőle. Még mindig szeretem, és sose fogom elfelejteni! Ne is próbálkozz. A cuccai itt maradnak. Az emlékek, az ajándékok, minden! Érted?

 - Jó, ha ezt akarod... Nem mondtam, hogy kötelező! - mentegetőzött Viki. Aztán más úton folytatódott a beszélgetésük.

 - Figyelj Vivi, Dávid biztosan nem azt akarná, hogy szenvedj miatta...

 - Tudom, tudom, de értsd meg, nekem ez még túl gyors. Elfeledni, túl gyors. Az új életem megszokása nem lesz egyszerű, és nem fog menni egy hét alatt. Szenvedni fogok, de majd biztos elmúlik... Tudom, Dávid is ezt szeretné...

 - Értem... De nem gondolod, hogy lemehetnél Viryhez? Persze nem muszáj!

 - De, megyek... - sóhajtott Vivi, és összeszedte magát. Majd Vikivel karöltve lesétált a konyhába, Viryékhez. Vera mosolygott, és büszke volt lányai lélekjelenlétére. Vivi bemutatkozott Peternek, és aztán még egy negyed órát beszélgettek.

 - Elnézést, de nagyon fáradt vagyok, elvonulnék a szobámba... - szólt Vivi, majd elment, Vikivel együtt. Viry, Peter és Vera egyedül maradtak.

 - Hát, anya, szerintem mi is felmegyünk a szobámba - szaladt ki Viry száján. Persze nem tervezett éjszakára semmi extrémet. El se tudta volna képzelni, hogy ő boldog legyen, míg húga kínlódik. Csak aludni akart már. Aludni, Peter mellkasán. Vera megértően elengedte Viryéket, és csinált magának egy kávét. Elkönyvelte, hogy az egyik újévi fogadalma az lesz, hogy nem fog többet hajnalban kávézni, dehát hol van még a szilveszter... Még fél év...

Viry bevezette Petert a szobájába.

 - Figyelj, ha akarod, én alszok lent, külön tőled... - pirult el a fiú. Nehezére esett ilyet mondani, de észrevette, hogy Viry az utóbbi időben neheztelt rá, és szexmániás baromnak nevezte... Nem akart kellemetlen helyzetbe kerülni...

 - Ne, ne menj el! - simult hozzá lágyan Viry, majd becsukták maguk mögött az ajtót.

***

 - Jó reggelt! - rikácsolta Vera a folyosón, hogy felrázza a családot. Bejelentenivalója volt, amit a reggeli közben akart elmondani. Vivi kicsit mosolygósabban kelt, mint ahogy lefeküdt, bár a szemei körül karikák rajzolódtak. Nem érdekelte, felvett egy kardigánt, és lecammogott a konyhába, ahol már terített asztal várta, plusz nővérei, Peter, és Vera.

 De mielőtt Vera beszélt volna, Viryt faggatták az estéről. Vagyis Viki faggatta...

Viry csak állt ott, és várta a szemből át fele jövő Petert. Rossz érzés fogta el, amikor jött át fele az úttesten, eszébe jutott, ami Dáviddal történt, de végül nem lett semmi baj.

- Szia Cica!!- smárolta le a meglepett lányt.

- Mi járatban??- kérdezte Viry a csók után egy kis levegő után kapva.

- Épp egy jó csajt keresek, de eddig még eggyel sem találkoztam!!- szívózott a srác.

- Igen??- bökte meg a lány.

- Vicceltem cicám!! Te vagy a legcsodálatosabb!!- bókolt a srác.

- Köszönöm!! De most tényleg, mi járatban?? És pont ennél az elhagyatott kórháznál??

- Eljöttem hozzád!! Csak eltévedtem, mert még sosem voltam nálatok, csak a címedet tudom!!

- Értem!! Hát… remélem nem haragszol meg, de nem a legjobbkor jöttél. Az igaz, hogy itt van anyu, és már be szeretnélek mutatni neki, de viszont a húgomnak most halt meg a barátja.

- Tényleg?? Hogy történt??

- Elütötte egy autó!!- sütötte le a szemét.

- Akkor ezért voltál olyan rémült, amikor átjöttem az úttesten??- emelte fel az állát a srác. Viry csak bólintott.- Nyugodj meg Cicám, sosem foglak elhagyni!!- és megcsókolta a lányt. Virynek egy könnycsepp futott végig az arcán, mert Dávid is ezt mondta egyszer Vivinek. Még tisztán emlékszik húga szavaira: "Éppen egy parkban sétáltunk, amikor megeredt az eső. Beálltunk egy eresz alá, és ott vártuk, hogy elálljon az eső. Egy kisfiú sírt mellettünk az anyukáját keresve. Szembefordultam Dáviddal, és hozzábújtam, majd halkan megkérdeztem:

- Ugye te sosem hagysz majd el??

- Sosem!! Örökké itt maradok veled!!- és elcsattant az első csókunk!!" álmodozott Vivi. Egy valamiben igaza volt Dávidnak. Örökre ott marad majd Vivivel, csak sajnos már nem testben, hanem csak a szívében. Viry hüppögött egyet. Peter még szorosabbra fogta az ölelését. Így álltak vagy egy 10 percig, aztán Virynek eszébe jutott, hogy haza kéne mennie, viszont Peternek sincs hol aludnia. Kénytelen lesz haza vinni.

- Szívem, szerintem induljunk!!- bújt ki a karjai közül. A srác csak bólintott. Megfogták egymás kezét, és elindultak. Megálltak a buszmegállóban, és pár pillanat múlva már ott is volt a busz. Peternél volt pénz, de hát, ahogy jöttek úgy is mennek vissza, azaz jegy nélkül. Leültek egymás mellé, és Viry Peter vállára hajtotta az övét, a srác pedig elkezdte simogatni. Viryre rátörtek az emlékek. Ahogy az apukája így simogatja a fejét, és mesét mond neki. Soha sem sírt még mások előtt, mindig erős volt, és ezt sem most akarta elkezdeni. Tartotta magát. Nehezen, és már oly sokadjára, de visszatartotta a könnyeit. Végre elértek a végállomáshoz. Leszálltak, és útba vették a házukat. A kapuban megálltak, és Viry már épp nyitni akarta az ajtót, amikor Peter visszarántotta.

- Mi a baj??

- Én… én nem megyek be!! Elég gond van már itt, nem kellek még én is!! Holnap találkozunk!!- puszilta meg a lányt, és elindult.

- Ne!! Ne menj el!!- szaladt utána Viry.- Bármikor máskor elmehetsz, de ma ne!! Ma… szükségem van rád!!- kezdett el sírni Viry. Az már nagy szó, ha mások előtt sír.

- Jól van, nem megyek!!- mosolygott rá kedvesen a fiú, és visszamentek a kapuhoz. Viry kinyitotta az ajtót, és bementek. Az egész ház csendben volt, csak a konyhában égett a villany. Levették a cipőjüket, és kézen fogva mentek a konyhába. Meglepő látvány fogadta őket, Viky, Vera de még Vivi is ott volt a konyhában. Úgy látszott valamelyest megnyugodott.

- Sziasztok!!- köszönt Viry.

- Jó estét!!- köszönt illedelmesen Peter. Viky csak mosolygott, Vera nem tudta mit szóljon, Vivi meg… amint meglátta őket, felpattant, és felrohant. Viky súgott valamit Verának, ő bólintott, így a tesója után szaladt.

- Üljetek le!!- mondta halkan Vera. Illedelmesen helyet foglaltak, és vártak. Csönd volt. Túl nagy csönd. Kínosan nagy csönd. Aztán végül Viry megszólalt.

- Anya, bemutatom Petert, Peter, ő itt az anyukám...

Az ajtóban egy magas hölgy állt, Veronika. Szőke haja lágyan omlott a vállára, hatalmas gesztenyebarna szemeiből sugárzott a boldogság. Szíve a torkában dobogott. Nagyon várta ezt a pillanatot, mert régen nem látta már a lányait.

Az ajtó kinyílt...

- Anya!
- Viry! Édes kicsi lányom...Úgy hiányoztál!  - tárta ki karjait.

Megölelték egymást. Vera lopva végignézett a legnagyobb lányán. Nagyon büszke volt rá! Amikor elutazott, félve hagyta itt őt és az ikreket. De nagyon bízott benne, tudta, hogy jó testvér lesz... Nem tévedett, hiszen Viry végig óriási szeretettel gondoskodott húgairól. Vigyázott rájuk, akár egy anya.

Viki épp a konyhába indult, hogy vacsorát készítsen, amikor meglátta az ajtóban állókat.

- Annnyuuuuuuu!!! - rohant oda hozzájuk és megölelte az édesanyját. Így álltak ott, hárman, szorosan összeölelkezve.

- Gyertek, menjünk már be! - mosolygott Viry.

 Vera letette a bőröndjeit, és körülnézett:

- Gyerekek, hol van Vivi ?

A lányok araca sötét lett...

Viry úgy gondolta, Vikinek kell elmesélni a történteket, mégiscsak az ikréről van szó. Ezért felállt:

- Befejezem a vacsorát. - mondta, majd csendben eltűnt.

Viki összeszedte a gondolatait. Kicsit soknak érezte ezekat a megpróbáltatásokat. Eldöntötte, hogy a Tomis sztoriról egy szót sem szól!
Odabújt az anyjához, és a fülébe súgott valamit.

- Jólvan kicsikém. Akkor megyek...

Adott egy puszit Vikinek, aztán megálllt Vivi szobája előtt.Nagy levegőt vett és bekopogott.

- Gyere! - kiáltotta a lány, majd  eltűnt az ajtó mögött. Hosszú és tartalmas beszélgetésnek néztek elébe. Vera csak késő este került elő.

Viki a vacsorára várt és közben gondolkozott. Észre sem vette, amikor Viry leült mellé és mesélni kezdett:

- .... mert ő úgy gondolta. Szerinted?

- Miii?
- Jajj te! Ne mondd, hogy nem figyeltél!
- Nem én mondtam, hanem te!
- Hehe... jólvan, nem érdekes. Elmondod mire gondoltál?
- Azokra, amik mostanában történtek.
- Értem.
- Van kedved sétálni?
- Persze. Hova menjünk?
- Az mindegy, gyere! - mondta Viki és megragadta a nővére kezét.

A ház előtti téren túl sokan voltak.

- Tudod mi? Menjünk a belvárosba!
- Nekem mindegy. Séta vagy busz? - kérdezte Viry.
- Busz.
- De van egy kis baj...
- Arra gondolsz amire én?
- Lehet: jegy nélkül nem buszozhatunk.
- Húúúú Viry!!! Jelentett ez nekünk valaha problémát?
- Hááát.....izzéééé.... én nem is tudom.
- Hey!
- Igazad van, soha! - engedett a húgának, majd nagyott nevetve felszálltak a következő buszra.
Sokan voltak, ezért csak álltak. Az egyik nagyobb kanyarnál Viki majdnem felborult. Ennek elkerülése végett, megölelte az előtte álló fiút. Amikor az megfordult, ő már az ablakon bámult kifelé, tettetve az ártatlant. Szerencsétlen srác elvörösödött, és a következő megállóban leszállt.

- Micsoda egy idióta! Itt a lehetőség; két gyönyörű csaj ez a barom meg nem él vele!? -jegyezte meg Viki egózva.

Viry már nem bírta tovább, elkezdett nevetni. Vele nevetett Viki is, folytak a könnyeik.

- Milyenek ezek a mai tinik! Bezzeg  a mi időnkben! - morgolódott egy néni.

Ettől a lányok mégjobban nevettek... a következő megálló szerencsére a végállomás volt. Ha nem érnek oda, akkor biztos visszaválaszolnak anna a szegény öregasszonynak.

A busz egy nagy sárga épület előtt tette le őket, aminek a háta mögött park volt.

- Te Viry! Mi van itt?
- Itt? Nem tudod?
- Nem! Mé' kéne?
- Hát... illene! Gyere, elmesélem.

Leültek egy padra, és Viry belekezdett.

- Ez az épület egy kórház. Itt születtetek ti is.
- Komolyan? - mosolygott Viki. - Te  emlékszel arra, mikor megszülettünk?
- Mégjó!
- Mesééélj!!!
- Akkor este a szobámban szomorkodtam, mert nagyon hiányzott anyu. De  csörgött a telefon, és a nagyi csillógó szemekkel rohant be hozzám a hírrel, hogy megszülettetek. Könyörögtem, hogy azonnal manjünk be hozzátok, de ő nem akart elhozni, mert túl késő volt. Addig kérleltem, amég sikerült....
Még arra is emlékszem, hogy sárga blúz volt rajtam és rövidnadrág. Bementük abba az édességboltba - mutatott a túloldalra - és vettünk valamit anyának, meg persze nekem is.
Aztán a kórházban várni kellett, mert éppen vizsgáltak titeket. Aztán egy pici kocsiban, két édes kislányt toltak be a 9-es kórterembe. A nővér azt mondta, hogy mostmár bemehetünk. Anyu ott ült az ágyon, két babával a kezében, és sugárzott a boldogságtól.
Odarohantam hozzá és leültem mellétek. A kezembe adott téged és 'bemutatott' bennünket egymásnak. Utána Vivivel is. Annyira, de annyira boldog voltam! Patakban folytak a könnyeim! Két testvért is kaptam egyszerre!

- Úúúúúgy szeretlek! Köszi! - ölelte meg Viki a nővérét.
- Én is téged. Van kedved nézelődni?
- Mehetünk!

Viry felállt, de hirtelen nem várt személybe ütközött. Peter integetett az út túloldalán.

- Hohóóó, nézd csak! Ott a lovagod nővérkém!
- Dehogy!
- Dehogynem! Tudod mit? Én megyek, otthon talizunk.
- Te! El ne merészelj menni! - ijedt meg Viry.
- Legyél jó és siess haza. Szijja! - puszit nyomott az  arcára és elfutott...

 

 A lányok vissza se mentek a buliba; persze, nem lett volna a történtek után hangulatuk bármihez is... 

 Hazasiettek a sötét utcákon keresztül, és behuppantak az ágyba. Másnap szerencsére nem kellett suliba menni, mert jött a hétvége. Viry lázasan készülődött, takarította a lakást, hisz tudta: este Anya megérkezik!

 Vivi és Viki el se tudták képzelni, mi lehet Viry viselkedésének az oka. Milánóit ebédeltek, majd elkezdtek tervezni délutánra. Vivit Dávid hívta természetesen.

 - Szia, Vivi - köszönt kedvesen.

 - Szia :)

 - Ráérsz ma? - kérdezte a fiú.

 - Persze! - felelt Vivi habozás nélkül.

 - Arra gondoltam, sétálhatnánk megint a parkban, utána pedig - a fiú hangja picit megváltozott, - talán felmehetnénk hozzánk. Egyedül vagyok otthon...

 - Oké... - egyezett bele Vivi, bár sejtette, hogy Dávid mire célzott. Na és? Mi rossz történhetne? Egy olyan fiú karjaiban, akit imád, nem érdekelné az se, ha haldokolna!

 Eközben Viki a távirányítót kereste.

 - Miért kell azt a szerencsétlen bigyuszt mindig elpakolni? - dühöngött. Négykézláb mászott végig a nappali padlóján, és minden kis zugba benézett. Aztán következtek a szekrények.

 - Hm, ezek azok a koncertjegyek, amiket Viry nemrég hozott! - talált rá 3 jegyre. - Áhh, igen, július... Addig tuti elvesznek! Jobb lesz, ha biztos helyre teszem őket...

 Ezzel a tervével kinyitotta a Harry Potter 6 DVD-tokját, és belecsúsztatta a belépőket.

 - Hát ez már nem okoz problémát egy darabig - porolta meg Viki a kezét. - De hol a francban lehet a távirányító?

 - Viki, lehet, hogy felvittem a szobámba este véletlenül! - kiáltott Vivi, aki addigra befejezte a telefonálást. - De most mennem kell.

 - Állj! - kiáltott fel Viry, és felemelkedett az asztal alól. Ennek következtében a feje egy nagyot koppant a falapon. - Aucs... Szóval, Vivi , 7-re gyere haza!

 - Jó... Sziasztok!

 És a vidám lány el is sietett. Egy sárga ruhát vett fel, és kb. 3x cserélte át a fehérneműjét, mert nem tudta eldönteni, melyik a legjobb. Nagyon izgult. Gondolta, hogy jó lesz végre túlesni a dolgon, de akkor is... Mi lesz ha, ha... Áhh, Dávid végig vele lesz, tehát no para!...

 A fiú egy szál vörös rózsával várta. Vivi  majd' elolvadt...

 Aztán sétálni, és beszélgetni kezdtek. Vivi imádta ezeket a körtúrákat, amiket barátjával gyakran megtettek délutánonként. A járda nem volt túl széles, és persze mindig a lány ment belül, Dávid kívül. A tinik elhaladtak egy pad mellett, ahol egy édesanya ült, miközben a babakocsiban egy labdával játszó gyermeket tologatott. De a kicsi hirtelen elejtette a labdát, ami bepattogott a fűbe.

 - Dávid, visszahozom azt a labdát, megvársz?

 - Persze édes, utána pedig elindulhatunk hozzánk, ha te is szeretnéd.

 - Rendben - nyomott Vivi  puszit Dávi szájára, és elfutott.

 Minden olyan gyorsan történt...

 Dávid a járda szélén állt, és szerelmét figyelte. Ekkor egy kocsi hajtott fel az útra. A kormány mögött egy ideges, zavartnak tűnő férfi ült. Összevissza rángatta a kormányt, és hirtelen letért az útról.

 Vivi megfogta a labdát, és megfordult, hogy Dávidra mosolyogjon.

 - Áááááááááááh - sikította. Elejtette a kezéből a labdát, és a fiúhoz rohant. Az autó azonban maga alá temette. Dávid szájából megindult a vér, feje oldalra dőlt. Egy pillanatig még lassan szuszogott, felsóhajtott, és a hang elhalt.

 - Nee... - zokogta Vivi . - Nem hagyhatsz itt, nem...

 Közben a padon ülő anya tárcsázta a kórházat, akik kiküldték a mentőautót. Rövidesen megérkeztek a rendőrök, és a mentősök is, de Vivi mindezekből nem érzékelt semmit sem. Zokogott a sárga ruhájában, térdelt azon az átkozott járdán, és imádkozott. Bár nem értette: miért?

 Egy orvos odasétált hozzá, és felsegítette. Vivi alig állt a lábain.

 - Dávid, a fiú, akit elgázoltak... Ugye... Él? - kérdezte végül szaggatottan.

 - A barátja volt? - kérdezett vissza borús arccal a doktor.

 - Volt? VOLT? - hüledezett Vivi.  Nem kellett neki tovább magyarázni, eleve tudta, érezte, hogy Dávid elhagyta őt. Vele maradt, de nem úgy, ahogy annak lennie kellett volna. Többet nem fogja tudni megcsókolni... A szüzességéről ne is beszéljünk...

 Szegény lány elájult. Otthon tért magához. Viry és Viki az ágya mellett ültek, csendben, egyenes háttal. Az éjjeliszekrényére a kedvencét, camambert sajtot készítettek, de ahogy Vivi ránézett, felfordult a gyomra. 7 óra fele járhatott az idő.

 Csengettek. Viry felugrott, és az ajtóhoz sietett.

A buliban Vivinek különös érzése támadt, mint ha valaki őt bántaná, de még sem őt, hanem egy részét. Rögtön ott hagyta, a zsibongó tömeget, és megkereste Viryt, aki kint ült az erkélyen, és a csillagokat kémlelte. Hevesen verő szívvel leült mellé, és belenézett a szemébe. Viry rögtön kiolvasta belőle, hogy valami baj van.
- Veled?- kérdezte Viry, Vivi csak egy érdekes bólintás félét vágott.- Viky??- erre már kicsit határozottabb bólintás volt.- Felhívom!!- mondta és előkapta a telefonját. Érezte, amikor Viky telefonált, már akkor is, hogy valami nincs rendben.

Viky telefonja megcsörrent, éppen abban a pillanatban, amikor Tomi a földre taszította. Megpróbált érte nyúlni a telefonjának, nem túl sok sikerrel, de végül még is kiszedte. Az volt a szerencséje, hogy Tomi nem vette észre, hogy csörgött a telefonja. Egy jól irányzott rugással lelökte magáról Tomit, és arrébb szaladt. Gyorsan felvette a telefont.
- Halo?!- szólt bele ijedten.
- Szia!! Hol vagy?? Jól vagy??
- Nem, nem vagyok!! Gyertek értem!! Kérlek!!
- Jó, de hol vagy??
- A Melbörn utcában a hatvan…
- Kuss!!- tépte ki a kezéből a telefont Tomi.
- Viky!!- kiálltozott Viry.
- Siessetek!!- majd leesett a telefon a földre, és kettétört. Ezzel egy időben, egy pofon is csattant a Viky arcán.
- Kuss!! Ha azt csinálod amit mondok, nem lesz itt baj!! Tudom, hogy te is akarod!!- kedveskedett Tomi, és egyre közelebb lépett a remegő lányhoz…

- Mi történt??- kérdezte egyszerre Vivi és Viry a telefont nézve.
- Nem tudom, de siessünk!!- kapta fel a farmerkabátját a székről Viry, és Vivivel együtt célba vették a kaput. Úgy gondolták angolosan, távoznak, mert ha elköszönnek, majd magyarázkodni kell. Gyorsan kirohantak, és elindultak az egyik irányban.
- Hol van??- kérdezte Vivi, Viry után lihegve.
- Melbörn utca 60…- mondta Viry, és megállt egy ház előtt.
- Ez az??- kérdezte lihegve a kisebbik.
- Ez!!- mondta a másik, és kinyitotta a kaput. Célba vették az ajtót, és kopogtak. Válasz nem jött. Hangosabban!! Már szinte dörömböltek, de senki sem nyitott ajtót. Nem szerették az erőszakot, de üvegajtó volt, így Viry betörte.- Aú!!- rázta meg a karját, miután betört az üveg.
- Had nézzem!!- hajolt oda Vivi.
- hagyd!! Menjünk!!- és nem törődve a kicsit vérző kezével, befelé indultak, ahol megtalálták az egyik fiút.
- Hol van??- kérdezték idegesen.
- Ki??- tette a tudatlant.
- Ne játssz az idegeimmel öregem!!- ragadta meg a fölsőjét Viry. Vivi még maga is megijedt, hogy Viry ilyenekre is képes a testvéréért.
- Le… lent!!- mutatott a pince irányába. Viry nem szólt rá semmit, csak a falnak lökte, és célba vette a pince ajtót.

Vikyék lent birkóztak már egy ideje, de szerencsére csak a felsőjük került le.
- Mi ez a zaj??- kapta fel a fejét Tomi. Viky nem szólt a kábulattól, nem volt teljesen magánál. Ekkor nyílt az ajtó, és egy elég ideges Viry robbant be rajta.
- Te szemét disznó!!- támadt neki a srácnak, majd leszedte a hugáról. Vivi odafutott a remegő lányhoz.
- De hisz nem csináltam semmit!! Viky is akarta!! Igaz szívem??- de a lány nem szólt, csak Viry dühös pillantásával találta szemben magát.
- Te görény!!
- Viky!! Szívem!!- lépdelt közelebb, de Viry nem engedte.
- Ne!! Ne!!- kiáltozott a lány, mert már egy kicsit észbe kapott.
- Viky!!- rázogatta Vivi.
- Szívem!!- próbálkozott Tomi.
- Takarodj!!- mondta elsötétült szemmel Viky.
- De…
- Nem hallottad??- folytotta Viry Tomiba a szót. A srác még egy utolsó "ez szánalmas" pillantást vetett Vikyre, és elrohant. Viry is leült Viky mellé, és jól magához szorította a lányt.- Nyugi!! Nincs semmi baj, itt vagyunk!!- nyugtatgatta a lányt. Vivi csak mosolyogva figyelte Viryt. Az egyik pillanatban még kemény, aki tűzön vízen át kitart a hugai mellett, most meg kedves, mint egy ma született bárány, és már pusztán a jelenléte megnyugtatta a nővérét…

Viki félve lépett ki az utcára. Fogalma sem volt, mit akarnak tőle a fiúk, de érezte, hogy nem csupán baráti beszélgetés lesz... Ezektől a gondolatoktól végigfutott a hátán a hideg. A sarokra érve körülnézett, és ekkor valaki megragadta a karját, és a falhoz húzta.
- Azt hittem nem jössz el! Mi tartott eddig?
- Hogy hogy mi? Jöttem, ahogy tudtam! De miért rángattál ide? - kérdezte a legnagyobb természetességgel, pedig a szíve hevesen vert.
- Segítened kell!
- Nézd Márk! Nekem ma este egy buliba kell mennem, tehát van kb 20 percem.
- Jólvan kiscsaj, ne parázz, gyorsak leszünk...
- Leszünk?
- Ja, de ha nincs sok időd akkor húzzunk bele. - ragadta meg Viki kezét Márk, és betuszkolta a házba.
- Hova megyünk? És mit kell csinálnom? Hol van Tomi?
- Túl sokat kérdezel egyszerre! Hova tűnt a régi Vick? Mostanában más vagy...
- Lehet. De nem válszoltál!
- Kussolj már! Fáj tőled a fejem!

Egy sötét lépcsőházba értek. Viki csak tippelni tudott... de talán egy pincébe vezet!?

- Menj le, lent Tomi vár. Biztos türelmetlen!
- Oké, egyedül van?
- Ahha, de siess, mert nagy szüksége van rád!
- Jólvan....

Viki elindult lefelé a lépcsőn. Nem értette miben segíthetne ő Tominak. De remélte, hogy hamar végez. A korom sötétben neki ütközött valkinek...

- Végre! Már vártalak...
- Tomi?
- Ja, én vagyok.
- Honnan tudtad, hogy én jövök?
- Éreztem az illatod bébi! Mi tartott ennyi ideig?
- Siettem...
- Akkor gyere be! - mutatott Tamás az ajtóra, habár fölöslegesen, mert  Viki úgyse látta. :D

- Aztaa, ma este extrán szexi vagy! Csak nem miattam csípted ki magad? - kérdezte a srác.
- Nem! De mondd már, miért kellett lejönnöm?
- Márk nem mondta?
- Annyit mondott, hogy segítenem kell neked.
- Igen, tudod olyan egyedül vagyok. Szükségem van rád ma este...

Viki alig tudta felfogni ezeket a szavakat. Kezdett eljutni az agyáig, mit is akrnak ezek valójában.

- Hogyan segítsek én a te nagy magányodon?
- Jajj kislány, lenne egy pár ötletem... - vigyorgott Tomi.
- Igen? Például? Sakkozni fogunk, vagy felolvassak neked?
- Szeretem ha ilyen morcos vagy!
- Aha...
- Nagyon nagyon izgató ez a szoknya! Miért nem hordasz gyakrabban? Gyönyörűek a lábaid! És ez a felső... - mondta a srác és közelebb lépett Vikihez, a szája szinte a lány bőrét súrolta.

Libabőrös lett...

- Így felizgat a közelségem? - suttogta Tamás, és elkezdte kikötni a  felsőjét.

Vicky teljesen kétségbe esett! Még soha senki nem került hozzá ilyen közel. De nem is akarta... undorodott a fiútól.

- Disznóóó! Engedj el!!!!
- Miért? Te talán nem akarod???
- Nem!

Tomi, mint aki meg se hallotta, tovább vetkőztette a lányt.

- NEEEEEEEEMMMM! Érted? Utállak! Engedj el!!!!
- Hiába kiabálsz... csak Márk hallhat. De nem fog a segítségedre sietni...
- ...gondoltam...- mormogta - de te el fogsz engedni!

A srácot egy csöppet sem érdekelte. Viki fejében csak az járt, minként menekülhetne meg. Eszébe jutott Viry gondterhelt arca, amikor telefonált... Talán ez lesz a kiút!?

 A három lány délután 7-kor izgatottan kezdett el készülődni. Vivi kb minden ruháját felpróbálta, végül egy farmer mellett döntött. Hozzá kiválasztotta a kedvenc övét, és egy barna pánt nélküli felsőt. Viry csípőnadrágot és vörös topot vett fel, Viki pedig szoknyát. Nem szerette a szoknyákat, de ezt Anyuval vették, ezért vette fel. És egész jól állt rajta, vonzotta a férfiszemeket. Egy szolid fekete felsővel tökéletes párosítást nyújtott.

 - Figyi, Viry, szerinted ebben a 10 centis magassarkúban menjek? - kérdezte Vivi, miközben egyensúlyozni próbált abban a bizonyos cipőben.

 - Hát, ha mezítlábas bulit tervezel, nyugodtan menj abban, mert úgyis fel fogja törni a lábad... - nevetett Viki, aki Viry helyett válaszolt.

 - Kösz... De talán igazad van - ismerte be Vivi, de gyorsan javított: - Illetve nincs.

 - Akkor mi lesz? - vigyorgott Viry.

 - Hát abban megyek! - játszotta Vivi a makacs öszvért.

 - Oké, egészségedre. De nem én foglak hazacipelni!

 - Hanem valaki más...

 - Hey, ha jól tudom, foglalt vagy! - pirított Vivire Viry.

 - És szerelmes... - vallotta be a lány.

 - Gyerekek, 3/4 nyolc van, nem kéne indulni? - kérdezte Viry.

 - Dee...

 A lányok összepakolták a cuccaikat egy táskába. Viki épp a mobilját tette be, amikor az megcsörrent.

 - Hallo? - szólt bele a lány. Rejtett szám hívta. A vonal túlsó végén egy, vagyis két fiú hang volt. Tomi és Márk...

 Viki arca először vörös lett az idegességtől, majd fokozatosan elfakult, és fehérré vált. Sápadtan nyögte a telefonba:

 - Oké, ott leszek a sarkon. 10 perc. Bye...

 - Mi volt ez, Viki? - kérdezte kíváncsian Vivien. Felvette a magassarkúját, ragtapaszt dugott a táskájába, és kinyitotta a bejárati ajtót.

 - Hát, találkoznom kell valakivel. Kicsit késni fogok a buliból, de ott leszek! Majd megyek utánatok, jó?

 - Oké... - bólogatott értetlenül Vivi és Viry, majd elindultak. Virynek nem tetszett a dolog. Észrevette Viki arcszínváltozását. Tudta, itt valami nagyon de nagyon nincs rendben. Vajon Viki mért nem mondott semmit?

 Hova kell most mennie?

 A lányok megérkeztek a házibuli helyszínéhez...

Ne haladjunk, ennyire előre. Viry, amikor mindkét huga elment suliba, egyedül maradt otthon. Az ikrekkel együtt kelt, mert rangidősként, ő készített reggelit. Miután mindketten elmentek a suliba, leült a TV-elé. A sulinak már csütörtökön vége lett, így neki ma nem kellett bemennie. Legalább tudott gondolkodni. Volt is oka rá. Az utóbbi egy hétben sok minden történt. Számba vette a dolgokat, amiket tett, és amiket nem tett. Húzós egy hét volt számára. Mindennap dolgozatok tömkelege, ráadásul még a magánélete sem volt a legszuperebb. Vegyük például a pasi oldalát: Van egy barátja, Ádám. 18 éves, a suli legmenőbb sráca. Ilyen korban mindenkinek a sexen jár az esze, ami rendben is van egy bizonyos mértékig. De amikor már az utcán rájön egy srácra a kangörcs, és nem bír magával, kinél ne telne be a pohár?? Persze Viry már nem szűz, bár az első alkalomról nincsenek túl jó emlékei, ha azt nézzük, semmilyen emléke. Ha röviden tömören akarunk fogalmazni, akár 4 szóval is le tudom írni: Buli, Pia, Kanos pasik. De ez az ő titka. Jobb is, itt oktatja a hugait hogy, vigyázzanak az ivással, és a fiúkkal, vegyenek róla példát, ő meg… na igen, ezen most is alaposan felhúzta magát, de szerencsére a barátja most elutazott, és nem jön a Bálint bulijára. Végre lesz egy szabad estéje!! Gondolta magában. Éppen valami főző műsort nézett, hogy legyen mit enni ebédre, amikor csörgött a telefonja. Gyorsan felkapta, és beleszólt:

- Halo, tessék!! Viry beszél!!

- Szia Kincsem!!

- Anya!!- szólt bele boldogan.

- Jaj, mi ez a nagy öröm??- nevettek a vonal túlsó végén.

- Tudod, hogy hiányzol??

- Van egy jó hírem, ha már ennyire hiányzom!!

- Hazajössz?? Mikor??

- Holnap este!!

- Szuper!! Az ikrek nagyon fognak örülni!! És remélem nem baj, de esteházi buliba megyünk!!

- Nem baj, de nagyon vigyázz rájuk!! Kicsik még!!

- Anya, 1 év van köztünk!!

- Pontosabban 15 hónap!!

- Akkor annyi!! Egyébként meg alap, hogy vigyázok rájuk!!

- Na leteszem!! Akkor jók legyetek, holnap találkozunk!!

- Rendben, puszi, szia!!- és letették. Virynek mosoly fagyott az arcára, és nagy-nagy kedvel állt neki ebédet csinálni. Még mindig nem tudta mit, de úgy volt vele, majd kiderül. Éppen kész lett az ebéddel, amikor egy szintén mosolygós Vivi jelent meg az ajtóban.

- Szia Hugi!! Mi ez a jó kedv??

- Megírtam az évszázad legjobb töri dogáját!!- ujjongott.

- Örülök, hát Viki??

- Nem tudom, hamarabb elment, mint én, mert nekem volt még egy angol szakköröm hátra, ő meg ugye németes!!

- Akkor hol a csudában lehet??

- Nem tudom, felhívom oké??

- Rendben!!- majd Vivi kivonult, és felhívta a nővérét. Majd a beszélgetés után, visszament a másik nővéréhez, elújságolta neki, merre jár az elveszett bárányka. Úgy gondolták, nem esznek nélküle. Leültek, és megvárták Vikit. Nem sokkal később ő is befutott. Leültek enni, és közben elmesélték mi volt a suliban. Viryt is kérdezték mit csinált délelőtt, de ő nem mondta el, hogy beszélt az anyukájukkal. Legyen, meglepi!! Befejezték az ebédet, Virynek segítettek elmosogatni, és rendet rakni, majd mindenki bevonult a szobájába átöltözni!! Már mind nagyon várták a bulit… na jó, talán egy kivétellel. Viki kicsit félt tőle, nem akart Tamással találkozni, de csak reménykedhetett benne, hogy nem fog. Vivi, viszont kifejezetten izgatott volt. Amióta Dáviddal járt, nem igazán ment egyedül bulizni csak vele, és ugye pasival kicsit nehéz szabadan bulizni. Viry viszont elég nyugodtan fogta fel a dolgokat. Ő lesz ott szinte a legidősebb, persze pár fiút kivéve. De hát ki tudja mi lesz még itt este…

Másnap reggel Vicky izgatottan idult suliba, mert remélte, hogy végre bosszút állhat Tamáson. Az első óra után, mikor a szekrényében pakolt, a srác odament hozzá:

-Szijja!
-Hello!- próbált hűvös maradni vele, nem akarta, hogy bármi is kiderüljön.
-Mondtam már, hogy nagyon jól áll mikor morcos vagy?
-Nem, de most sietek. - csukta be az ajtót, de Tomi megragadta.
-Héé, mivan veled mostanában? Ennyire nincs időd, a régi haverokra?
-Húzz a fenébe... soha nem voltál a 'haverom'.
-Tényleg? Én nem így emlékszem...- vigyorgott, és még erősebben szorította Vikit.
-Nem érdekel, hogy te mire emlékszel. Csak engedj el!
-Jóvan... - elengedte a kezét - de, attól még szép vagy. Ide adod a matek füzeted?
-Nem!
-Légyszi Vikiém, tudod, hogy szeretlek... - a szájuk közötti távolság vészesen fogyott.
 Viki nem tudta, mit válaszoljon, hirtelen megingott. Talán mégse jó ötlet a bosszú!? Gondolatait, Márk szavai szakították meg:

-Már megint ezzel a libával vagy?
-Pofabe!
-Nincs igazam? Most mit kértél tőle? Hagyd és inkább gyere, lépjünk le, mielőtt csöngetnek...

A lány egy ideig tételenül figyelte a társalgást, majd amikor megértette, nagyot taszított Tamáson.

- Méghogy haver... - mérgelődött, és otthagyta őket.

Idegesen lépett ki az iskolából. Mérges volt a fiúkra, de főleg magára. Újra elszalasztotta a lehetőséget, a buta tétovázásával. Nem értette hogy miért... hiszen utálta a srácot, de ennek ellenére nehezen mondott neki nemet. Most kicsit hálás volt Márknak, mert még időben félbeszakította.

Úgy dönött gyalog megy haza, hogy kiszellőztethesse a fejét. Már esteledett, nagyon szép volt ilyenkor a park. Leült egy padra, és nézte hogyan megy le a nap. Csörgött a mobilja. Egészen elfeledkezett az időről!

-Hallo...
-Szia! Hol vagy?
-A parkban, miért?
-Ugye nem felejtetted el Bálint buliját? 8- kor indulunk!
-Jajj, muszáj mennem? Ma pocsék napom volt, nem akarok talákozni senkivel!
-Megígérted...hidd el, jó lesz! Viry és én is ott leszünk, ha nem érzed jól magad, akkor hazajöhetsz! Légysziiiiiiiiiiiiiiiiii!
-Rendben, sietek haza...- adta meg magát. Vivivel nincs értelme veszekedni, mert úgy is veszít az ember. xD
-Akkor várunk! De gyorsan gyere, mert nagyon izgulok! A fiúk azt mondták, 'érdekes' buli lesz.
-Jójó, ott leszek! Bye :)

Viki felállt, és bár semmi kedve sem volt, elindult haza. Remélte, hogy este nem találkozik  Tamásékkal...

 Vivien ballagott hazafelé. Suli után találkozott a barátjával, Dáviddal, a fiú meghívta egy fagyira, mert a hőség miatt le kellett hűteniük magukat. Azonban Dávidnak el kellett rohannia, mert hívta a bátyja, hogy... Áhh, hosszú sztori, lényeg, hogy Vivi megint egyedül maradt. Vicky, az ikertesója már rég otthon volt; Viry pedig, a 16 éves nővére még a vonaton ült.

 Vivi otthon leült tanulni. Áhh, elege volt már a sok németből! De hát ő választotta a nemzetiségi iskolát, és végül is nem bánta meg, de nagyon sokat tanult...

 Este 6-kor párolt karfiolt evett. Az a kedvence :P

 Majd hazaért a nővére. Három jegyet tartott a kezében.

 - Szerváltam 3 koncertjegyet! Teljesen ingyen! Jó, mi? - büszkélkedett.

 - Ügyi vagy - mondta Vivi, és a szobából kilépő Vicky is értesült a hírekről.

 - Legalább évzáró után lesz? - kérdezte Vicky.

 - Július közepén. Vagyis még másfél hónap!

 - Addig van idő. Rakd el jól. Na mindegy... - váltott témát Vivi. - Holnap ugye jöttök Bálint házibulijába?

 - Szerintem megyek... - felelte Vicky.

 - Én is! - válaszolt Viry is.

 - Megbeszéltük. Most megyek, mert Dávid hívott, hogy hiányzok neki. Találkozunk a pékség előtt. Eszünk valamit, és aztán jövök haza. 

 - Jó, de már este 10 van... Kísértesd magad haza! - tanácsolta Viry, és Vivien elbúcsúzott.

 Dávid nagyon kedves fiú volt. Igazán szerette Vivit, ahogy a lány is őt. Már 4 hónapja jártak, de Vivi a szüzességét még nem vesztette el, bár már gondolkozott a dolgon. 15 évesen elég idős hozzá az ember...

 A pékség előtt a fiú egy zacskó óriás sajtos pogácsával várta Vivit, mert tudta, hogy az a kedvence. Magának kakaós csigát vett. A szerelmesek üdvözölték egymást, és sétáltak. Közben kigyúltak az első csillagok is.

 - Nézd csak - szólt Dávid, és a legfényesebb csillagra mutatott. - Az ott a tiéd.

 - És a tied is... A Mi Csillagunk... - toldotta meg Vivi. Megszorította Dávid kezét, és átölelték egymást. Már van egy közös csillagjuk. Kell ennél több?

 Sajnos 11 előtt el kellett szakadniuk egymástól. Vivi fáradtan dölt be az ágyba, és várta a másnapot.

 HÁZIBULI, imádta az ilyeneket :P

 Kár, hogy Dávid nem tud menni...