A lányok vissza se mentek a buliba; persze, nem lett volna a történtek után hangulatuk bármihez is... 

 Hazasiettek a sötét utcákon keresztül, és behuppantak az ágyba. Másnap szerencsére nem kellett suliba menni, mert jött a hétvége. Viry lázasan készülődött, takarította a lakást, hisz tudta: este Anya megérkezik!

 Vivi és Viki el se tudták képzelni, mi lehet Viry viselkedésének az oka. Milánóit ebédeltek, majd elkezdtek tervezni délutánra. Vivit Dávid hívta természetesen.

 - Szia, Vivi - köszönt kedvesen.

 - Szia :)

 - Ráérsz ma? - kérdezte a fiú.

 - Persze! - felelt Vivi habozás nélkül.

 - Arra gondoltam, sétálhatnánk megint a parkban, utána pedig - a fiú hangja picit megváltozott, - talán felmehetnénk hozzánk. Egyedül vagyok otthon...

 - Oké... - egyezett bele Vivi, bár sejtette, hogy Dávid mire célzott. Na és? Mi rossz történhetne? Egy olyan fiú karjaiban, akit imád, nem érdekelné az se, ha haldokolna!

 Eközben Viki a távirányítót kereste.

 - Miért kell azt a szerencsétlen bigyuszt mindig elpakolni? - dühöngött. Négykézláb mászott végig a nappali padlóján, és minden kis zugba benézett. Aztán következtek a szekrények.

 - Hm, ezek azok a koncertjegyek, amiket Viry nemrég hozott! - talált rá 3 jegyre. - Áhh, igen, július... Addig tuti elvesznek! Jobb lesz, ha biztos helyre teszem őket...

 Ezzel a tervével kinyitotta a Harry Potter 6 DVD-tokját, és belecsúsztatta a belépőket.

 - Hát ez már nem okoz problémát egy darabig - porolta meg Viki a kezét. - De hol a francban lehet a távirányító?

 - Viki, lehet, hogy felvittem a szobámba este véletlenül! - kiáltott Vivi, aki addigra befejezte a telefonálást. - De most mennem kell.

 - Állj! - kiáltott fel Viry, és felemelkedett az asztal alól. Ennek következtében a feje egy nagyot koppant a falapon. - Aucs... Szóval, Vivi , 7-re gyere haza!

 - Jó... Sziasztok!

 És a vidám lány el is sietett. Egy sárga ruhát vett fel, és kb. 3x cserélte át a fehérneműjét, mert nem tudta eldönteni, melyik a legjobb. Nagyon izgult. Gondolta, hogy jó lesz végre túlesni a dolgon, de akkor is... Mi lesz ha, ha... Áhh, Dávid végig vele lesz, tehát no para!...

 A fiú egy szál vörös rózsával várta. Vivi  majd' elolvadt...

 Aztán sétálni, és beszélgetni kezdtek. Vivi imádta ezeket a körtúrákat, amiket barátjával gyakran megtettek délutánonként. A járda nem volt túl széles, és persze mindig a lány ment belül, Dávid kívül. A tinik elhaladtak egy pad mellett, ahol egy édesanya ült, miközben a babakocsiban egy labdával játszó gyermeket tologatott. De a kicsi hirtelen elejtette a labdát, ami bepattogott a fűbe.

 - Dávid, visszahozom azt a labdát, megvársz?

 - Persze édes, utána pedig elindulhatunk hozzánk, ha te is szeretnéd.

 - Rendben - nyomott Vivi  puszit Dávi szájára, és elfutott.

 Minden olyan gyorsan történt...

 Dávid a járda szélén állt, és szerelmét figyelte. Ekkor egy kocsi hajtott fel az útra. A kormány mögött egy ideges, zavartnak tűnő férfi ült. Összevissza rángatta a kormányt, és hirtelen letért az útról.

 Vivi megfogta a labdát, és megfordult, hogy Dávidra mosolyogjon.

 - Áááááááááááh - sikította. Elejtette a kezéből a labdát, és a fiúhoz rohant. Az autó azonban maga alá temette. Dávid szájából megindult a vér, feje oldalra dőlt. Egy pillanatig még lassan szuszogott, felsóhajtott, és a hang elhalt.

 - Nee... - zokogta Vivi . - Nem hagyhatsz itt, nem...

 Közben a padon ülő anya tárcsázta a kórházat, akik kiküldték a mentőautót. Rövidesen megérkeztek a rendőrök, és a mentősök is, de Vivi mindezekből nem érzékelt semmit sem. Zokogott a sárga ruhájában, térdelt azon az átkozott járdán, és imádkozott. Bár nem értette: miért?

 Egy orvos odasétált hozzá, és felsegítette. Vivi alig állt a lábain.

 - Dávid, a fiú, akit elgázoltak... Ugye... Él? - kérdezte végül szaggatottan.

 - A barátja volt? - kérdezett vissza borús arccal a doktor.

 - Volt? VOLT? - hüledezett Vivi.  Nem kellett neki tovább magyarázni, eleve tudta, érezte, hogy Dávid elhagyta őt. Vele maradt, de nem úgy, ahogy annak lennie kellett volna. Többet nem fogja tudni megcsókolni... A szüzességéről ne is beszéljünk...

 Szegény lány elájult. Otthon tért magához. Viry és Viki az ágya mellett ültek, csendben, egyenes háttal. Az éjjeliszekrényére a kedvencét, camambert sajtot készítettek, de ahogy Vivi ránézett, felfordult a gyomra. 7 óra fele járhatott az idő.