Vivi annyira megörült, hogy elmehet innen, egy kicsit felfrissíteni magát, ráadásul olyan hosszú idő után az anyukájával lehet, ez már jól jött. Viky nem nagyon tudta mit gondoljon, hisz ott is lesznek fiúk, és… de nem baj, vele is elfelejtette ezt az, hogy az anyukájával lehet. Viry is örült neki, hogy vele mehet, bár… egy kicsit féltette Petert, mert elég helyes csávó, és mindenki irigyli, hogy vele jár. De nem baj, jó lesz egy kicsit kikapcsolódni.

- Nyugi szívem!!- csitította a bezsongott lányt Vera.- Holnap után indulnánk, és amit csak akartok, de ne a fél szobát!!- nevetett.

- Hallod Viky??- néztek a lányok Vikyre.

- Jól van na…- tetette a mű durcit a lány, mert elég sok cuccot szokott vinni magával. Vivi és Viry megölelték, és el is szállt, azaz induri pinduri durci.

- Na gyerekek, én megyek a konyhába, és főzök valami ebédet…- indult Vera, de Viry megelőzte.

- Nem anya!! Leülsz szépen a nappaliban!! Én főzök!!

- Dehogy főzöl!!

- Dehogynem!! Azt hiszed nem tudnám megcsinálni??

- Nem-nem de…

- Nincs de!! Én főzök, mit szeretnél enni??

- Majd én megcsinálom!!- Viry látta, hogy ezt nem fogja megtudni, ezért inkább a többiekhez fodult.

- És ti mit szeretnétek enni??

- Spagettit!!- jött a tömör válasz. Viry bevonult a konyhába, Viviék, pedig bekísérték a nappaliba az anyukájukat, és neki fogtak a faggatózásnak. Viry addig a konyhában ügyködött, és készítette az ebédet. Rutinosan mentek neki ezek, mivel ne először csinálja, még is más volt, mert most nem csak a hugainak kellett főzni, ráadásul az anyukája igazi kritikus főzés szempontjából. Még az éttermi szakácsokba is belekötne legszívesebben, ha tehetné, amikor étteremben esznek. Az ebéd elkészült, és az ikrek is alaposan kifárasztották Verát a folytonos kérdezgetésükkel.

- Nyugi!! Viry, kész vagy már kincsem??- szólt be Vera a konyhában szorgoskodó lányának.

- Egy pillanat, Vivi, be tudnál jönni egy kicsit??

- Persze!!- a lány felpattant, és ment befelé a konyhába.- Mond!!

- Kóstold meg!!- tartott elé egy kis ételt. A lány megnyalta.

- Ez isteni!!

- Örülök neki, hogy ízlik!! Egyébként…- és elhallgatott. Nem tudta hogy kérdezze meg, amit akar.

- Hm??- fordult felé a lány, érdeklődéssel.

- Nem lesz rossz… elmenni?? És… tudni, hogy itthon már nem… szóval…

- Nem vár senki??- kérdezte szomorúan a lány.

- Hát…

- Tudod… Rossz lesz, de ha a múlton kesergünk, nem jutunk előre, és nem adunk szabad utat a jövőnek!!- mondta komolyan a lány. Viry majdnem elpityeredett, hogy az ő kis húgocskája milyen komolyan tud beszélni, de hogy ne lássa, ez milyen jól esett neki, gyorsan magához szorította.

- Szeretlek Hugi!!

- Én is!!- majd már készült kibontakozni a könnycsepp mindkettőjük szeméből, de végül Viry elengedte a lányt, és visszafordult a kajához.

- Na, Szólj Vikynek, hogy jöjjön segíteni, és kb. 10 perc múlva eszünk!!

- Rendben!!- és el is tűnt a lány. Helyette az ikre jött be a konyhába.

- Mit kell segíteni??

- Vidd ki ezeket az asztalra!!- nyomott a kezébe 8 tányért.

- Oké!!

- és ha visszajössz, majd szeretnék beszélni veled!!- mondta a lány.

- Rendben!!- nem telt bele 2 perc már elvégzett is a terítéssel, és kíváncsian várta a lány kérdését.

- Nem érzed még korainak, hogy elmenjünk valahova, és emberek közé keljen menned?? Mert ahova megyünk a legtöbben férfiak, lesznek…

- De, rossz lesz, de… ha a múltban élünk, és várat vonunk magunk köré, nem engedjük be a jövőt, akkor, örökre a múltban ragadunk, és a jövő távolról köszön majd nekünk vissza…- Viry megint úgy érezte, mint ha ő lenne a legfiatalabb a családban. Viky ugyanazt mondta, mint Vivi csak kicsit már megfogalmazásban… csak van valami ebben az iker dologban. Nevetett eggyet magában, majd magához szorította a lányt.

- Szeretlek Nővérkém!!- előzte meg Viky a nővérét.

- Én is Hugi!!- majd elengedték egymást a könnycseppek előtt, és Viry elordította magát.- Ebéd!!- mindenki leült a megterített asztalhoz, majd Viry felszolgálta az ebédet. Leült, és feszülten várta anyja reakcióját, az ételt illetően…