Vivi felszaladt a szobájába. Nem is igazán értette, miért. Talán rossz volt látnia, hogy Viry boldog a barátjával, talán... Áhh, mindent másként látott, mint normális esetben. Hiányzott neki Dávid. De őt már soha nem fogja visszakapni. Csak olyan rossz volt, hogy mindene a fiúra emlékeztette. Az ágyán a kispárna, az íróasztalán a közös kép, a karkötője... Minden... A parfüm, amit együtt választottak anak idején...

 Épp a puha illatos kispárnájába temette Vivi az arcát, amikor kopogtattak.

 - Vivi, bejöhetek? - kérdezte Viki.

 - Gyere - felelte a lány, és testvére belépett. Tudta, mit kell tennie: beszélnie húgával, és megszabadítani a fájó emlékektől. Leült az ágya szélére, és megsimította Vivi hátát. Vivi imádta, ha kényeztették, így ez is jól esett neki. Viki gyengéd, mint Dávid...

 - Vivi, rád férne itt a szobában egy nagytakarítás. Tudod, lomtalaníthatnánk, meg ilyenek.

 - Az éjszaka közepén? Vagyis most?

 - Persze... Kidobni, ami...

 - Ami Dávidra emlékeztet? - kapott észbe Vivi. - Szó sem lehet róla! - és felült az ágyán, majd hangosabban, rimánkodóan folytatta:

 - Nem, nem akarom kitörölni Dávidot a fejemből! Hisz ő még nem ment el... Nem, mert érzem, hogy velem van, és nem tudok szabadulni tőle. Még mindig szeretem, és sose fogom elfelejteni! Ne is próbálkozz. A cuccai itt maradnak. Az emlékek, az ajándékok, minden! Érted?

 - Jó, ha ezt akarod... Nem mondtam, hogy kötelező! - mentegetőzött Viki. Aztán más úton folytatódott a beszélgetésük.

 - Figyelj Vivi, Dávid biztosan nem azt akarná, hogy szenvedj miatta...

 - Tudom, tudom, de értsd meg, nekem ez még túl gyors. Elfeledni, túl gyors. Az új életem megszokása nem lesz egyszerű, és nem fog menni egy hét alatt. Szenvedni fogok, de majd biztos elmúlik... Tudom, Dávid is ezt szeretné...

 - Értem... De nem gondolod, hogy lemehetnél Viryhez? Persze nem muszáj!

 - De, megyek... - sóhajtott Vivi, és összeszedte magát. Majd Vikivel karöltve lesétált a konyhába, Viryékhez. Vera mosolygott, és büszke volt lányai lélekjelenlétére. Vivi bemutatkozott Peternek, és aztán még egy negyed órát beszélgettek.

 - Elnézést, de nagyon fáradt vagyok, elvonulnék a szobámba... - szólt Vivi, majd elment, Vikivel együtt. Viry, Peter és Vera egyedül maradtak.

 - Hát, anya, szerintem mi is felmegyünk a szobámba - szaladt ki Viry száján. Persze nem tervezett éjszakára semmi extrémet. El se tudta volna képzelni, hogy ő boldog legyen, míg húga kínlódik. Csak aludni akart már. Aludni, Peter mellkasán. Vera megértően elengedte Viryéket, és csinált magának egy kávét. Elkönyvelte, hogy az egyik újévi fogadalma az lesz, hogy nem fog többet hajnalban kávézni, dehát hol van még a szilveszter... Még fél év...

Viry bevezette Petert a szobájába.

 - Figyelj, ha akarod, én alszok lent, külön tőled... - pirult el a fiú. Nehezére esett ilyet mondani, de észrevette, hogy Viry az utóbbi időben neheztelt rá, és szexmániás baromnak nevezte... Nem akart kellemetlen helyzetbe kerülni...

 - Ne, ne menj el! - simult hozzá lágyan Viry, majd becsukták maguk mögött az ajtót.

***

 - Jó reggelt! - rikácsolta Vera a folyosón, hogy felrázza a családot. Bejelentenivalója volt, amit a reggeli közben akart elmondani. Vivi kicsit mosolygósabban kelt, mint ahogy lefeküdt, bár a szemei körül karikák rajzolódtak. Nem érdekelte, felvett egy kardigánt, és lecammogott a konyhába, ahol már terített asztal várta, plusz nővérei, Peter, és Vera.

 De mielőtt Vera beszélt volna, Viryt faggatták az estéről. Vagyis Viki faggatta...