3 csaj élete, egy történetbe sűrítve...

Az ajtóban egy magas hölgy állt, Veronika. Szőke haja lágyan omlott a vállára, hatalmas gesztenyebarna szemeiből sugárzott a boldogság. Szíve a torkában dobogott. Nagyon várta ezt a pillanatot, mert régen nem látta már a lányait.

Az ajtó kinyílt...

- Anya!
- Viry! Édes kicsi lányom...Úgy hiányoztál!  - tárta ki karjait.

Megölelték egymást. Vera lopva végignézett a legnagyobb lányán. Nagyon büszke volt rá! Amikor elutazott, félve hagyta itt őt és az ikreket. De nagyon bízott benne, tudta, hogy jó testvér lesz... Nem tévedett, hiszen Viry végig óriási szeretettel gondoskodott húgairól. Vigyázott rájuk, akár egy anya.

Viki épp a konyhába indult, hogy vacsorát készítsen, amikor meglátta az ajtóban állókat.

- Annnyuuuuuuu!!! - rohant oda hozzájuk és megölelte az édesanyját. Így álltak ott, hárman, szorosan összeölelkezve.

- Gyertek, menjünk már be! - mosolygott Viry.

 Vera letette a bőröndjeit, és körülnézett:

- Gyerekek, hol van Vivi ?

A lányok araca sötét lett...

Viry úgy gondolta, Vikinek kell elmesélni a történteket, mégiscsak az ikréről van szó. Ezért felállt:

- Befejezem a vacsorát. - mondta, majd csendben eltűnt.

Viki összeszedte a gondolatait. Kicsit soknak érezte ezekat a megpróbáltatásokat. Eldöntötte, hogy a Tomis sztoriról egy szót sem szól!
Odabújt az anyjához, és a fülébe súgott valamit.

- Jólvan kicsikém. Akkor megyek...

Adott egy puszit Vikinek, aztán megálllt Vivi szobája előtt.Nagy levegőt vett és bekopogott.

- Gyere! - kiáltotta a lány, majd  eltűnt az ajtó mögött. Hosszú és tartalmas beszélgetésnek néztek elébe. Vera csak késő este került elő.

Viki a vacsorára várt és közben gondolkozott. Észre sem vette, amikor Viry leült mellé és mesélni kezdett:

- .... mert ő úgy gondolta. Szerinted?

- Miii?
- Jajj te! Ne mondd, hogy nem figyeltél!
- Nem én mondtam, hanem te!
- Hehe... jólvan, nem érdekes. Elmondod mire gondoltál?
- Azokra, amik mostanában történtek.
- Értem.
- Van kedved sétálni?
- Persze. Hova menjünk?
- Az mindegy, gyere! - mondta Viki és megragadta a nővére kezét.

A ház előtti téren túl sokan voltak.

- Tudod mi? Menjünk a belvárosba!
- Nekem mindegy. Séta vagy busz? - kérdezte Viry.
- Busz.
- De van egy kis baj...
- Arra gondolsz amire én?
- Lehet: jegy nélkül nem buszozhatunk.
- Húúúú Viry!!! Jelentett ez nekünk valaha problémát?
- Hááát.....izzéééé.... én nem is tudom.
- Hey!
- Igazad van, soha! - engedett a húgának, majd nagyott nevetve felszálltak a következő buszra.
Sokan voltak, ezért csak álltak. Az egyik nagyobb kanyarnál Viki majdnem felborult. Ennek elkerülése végett, megölelte az előtte álló fiút. Amikor az megfordult, ő már az ablakon bámult kifelé, tettetve az ártatlant. Szerencsétlen srác elvörösödött, és a következő megállóban leszállt.

- Micsoda egy idióta! Itt a lehetőség; két gyönyörű csaj ez a barom meg nem él vele!? -jegyezte meg Viki egózva.

Viry már nem bírta tovább, elkezdett nevetni. Vele nevetett Viki is, folytak a könnyeik.

- Milyenek ezek a mai tinik! Bezzeg  a mi időnkben! - morgolódott egy néni.

Ettől a lányok mégjobban nevettek... a következő megálló szerencsére a végállomás volt. Ha nem érnek oda, akkor biztos visszaválaszolnak anna a szegény öregasszonynak.

A busz egy nagy sárga épület előtt tette le őket, aminek a háta mögött park volt.

- Te Viry! Mi van itt?
- Itt? Nem tudod?
- Nem! Mé' kéne?
- Hát... illene! Gyere, elmesélem.

Leültek egy padra, és Viry belekezdett.

- Ez az épület egy kórház. Itt születtetek ti is.
- Komolyan? - mosolygott Viki. - Te  emlékszel arra, mikor megszülettünk?
- Mégjó!
- Mesééélj!!!
- Akkor este a szobámban szomorkodtam, mert nagyon hiányzott anyu. De  csörgött a telefon, és a nagyi csillógó szemekkel rohant be hozzám a hírrel, hogy megszülettetek. Könyörögtem, hogy azonnal manjünk be hozzátok, de ő nem akart elhozni, mert túl késő volt. Addig kérleltem, amég sikerült....
Még arra is emlékszem, hogy sárga blúz volt rajtam és rövidnadrág. Bementük abba az édességboltba - mutatott a túloldalra - és vettünk valamit anyának, meg persze nekem is.
Aztán a kórházban várni kellett, mert éppen vizsgáltak titeket. Aztán egy pici kocsiban, két édes kislányt toltak be a 9-es kórterembe. A nővér azt mondta, hogy mostmár bemehetünk. Anyu ott ült az ágyon, két babával a kezében, és sugárzott a boldogságtól.
Odarohantam hozzá és leültem mellétek. A kezembe adott téged és 'bemutatott' bennünket egymásnak. Utána Vivivel is. Annyira, de annyira boldog voltam! Patakban folytak a könnyeim! Két testvért is kaptam egyszerre!

- Úúúúúgy szeretlek! Köszi! - ölelte meg Viki a nővérét.
- Én is téged. Van kedved nézelődni?
- Mehetünk!

Viry felállt, de hirtelen nem várt személybe ütközött. Peter integetett az út túloldalán.

- Hohóóó, nézd csak! Ott a lovagod nővérkém!
- Dehogy!
- Dehogynem! Tudod mit? Én megyek, otthon talizunk.
- Te! El ne merészelj menni! - ijedt meg Viry.
- Legyél jó és siess haza. Szijja! - puszit nyomott az  arcára és elfutott...