- Anya, felöltözhetek még reggeli előtt?
- Igen szívem, csak siess, mert mondani szeretnék valamit!
- Köszi - kiabálta vissza a lány, de már a szobájából.
- Egy óra... - jegyezte meg Vivi.
- Másfél! - javította ki Viry a húgát.
- Ne gonoszkodjatok! Nyilván siet valahová... mondjuk szerelmes!? Tényleg lányok! Vikinek van most barátja?

Vera kérdése hirtelen jött. Nem telt egy hét sem azóta... Vivi úgy tett, mint aki nem hallotta a kérdést, Viry pedig éppen válaszolni készült, amikor kiáltás hallatszott:

- Viryyyyyyyyy! Gyere kérlek!
- Minek?
- Meeert! De siess, jóóóó?- kiabálta Viki.
- Jajj, Istenem! Mindjárt jövök édes - forgatta meg  a szemeit Viry és egy puszit lehelt Peter szájára .

- Itt vagyok! - lökte be az ajtót mérgesen, mert sejtette miért kellett idejönnie. Elhatározta, hogy nem fogja könnyen beadni a derekát, és csak hosszas nyaggatás után fog mesélni.
- Naaa?
- Mit na?
- Jajj, nővérkém! Ne add az ártatlant... mesélj már!
- Miről? - húzta az agyát Viry.
- Hm... nem is tudom. Mondjuk Piroskáról és a farkasról - kuncogott - Ááá, jobb ötletem van: rólad, Peterről és az éjszakáról!
- Még mindig nem értem. Mit akarsz tudni?
- Nem bírom mikor ezt csinálja! -mormogta Viky.
- Hűha, a tükörrel beszélgetsz?
- Ne szórakozz, különben.... - de nem tudta befejezni, mert csöngettek. Néhány perccel később Vivi rohant be hozzájuk.

- Hova raktátok a Harry Potter dvd-t?
- Asszem a nappaliban láttam utoljára....
- De minek az neked?
- Ja, kölcsönadom Kristófnak . De igazán visszajöhetnétek!
- Persze, jövünk. - indult volna Viry.
- Dehogy megyünk! Mesélned kell!
- Majd. Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Lehet, hogy be kéne szerezned egy jó ránctalanító kérmet? - kérdezte és feleletet nem várva kiment.
- Nem is vagyok túl kíváncsi! - ingatta meg a fejét morcosan Viki.
- Nem is! - nevetett Vivi - De ne durcizz, hanem gyere! Kristóf és Peter mindjárt mennek.
- Ok. De nééézd, ott a dvd! Hogy került ez az én szobámba?
- Háát, lehet hogy felhoztad?
- Vicces vagy. Szerinted mit akar mondani anyu?
- Nincs ötletem...de ezt gyorsan leviszem Peter öccsének.
- Üzenem, hogy már csak öt perc!

Viki  kinyitotta a szekrényt. Az ágyra dobott pár ruhát, hogy könnyebben választhasson. Felvett egy farmert és egy fekete toppot. Gyorsan kisminkelte magát. Egy utolsó pillantás a tükörbe... valami hiányzik. Persze, nincs rajta nyaklánc. Elővett egy fekete gyöngysort. Igen, így már tökéletes. Rohant a többiekhez a konyhába.

- Itt is vagyok!
- Wow, de csinos valaki ma reggel. -mosolygott Kristóf.
- Köszi. - felelte Viki zavartan. Egy fiút sem tudott közel engedni magához, még az is zavarta, ha megdícsérték...fel kellett dolgozza, a Tamással törénteket. Peter látta ezt a zavartságot ezért gyorsan felállt:
- Gyere öcsi, mostmár siessünk haza.
- Okéoké.
- Köszöszönjük a reggelit! Majd később hívlak Cica!
- Jólvan, szeretlek. - megölelték egymást. Egy gyors csók, és a fiúk már ott se voltak.

- Anyu, mit is akartál mondani? - ült vissza az asztalhoz Viry.
- Óóó, igen! Majdnem elfelejtettem. Nos... két nap múlva Sierra Nevadába kell utaznom.
- Ne, anya ne menj el megint! - mondták az ikrek szinte egyszerre.
- Muszáj mennem. De...
- Igeeen?
- Ha akartok, akkor ti is jöhettek velem! Mit gondoltok?
- Szuper!!! Mikor indulunk? Mit vigyünk? - kezdte hadarni Vivi.