A buliban Vivinek különös érzése támadt, mint ha valaki őt bántaná, de még sem őt, hanem egy részét. Rögtön ott hagyta, a zsibongó tömeget, és megkereste Viryt, aki kint ült az erkélyen, és a csillagokat kémlelte. Hevesen verő szívvel leült mellé, és belenézett a szemébe. Viry rögtön kiolvasta belőle, hogy valami baj van.
- Veled?- kérdezte Viry, Vivi csak egy érdekes bólintás félét vágott.- Viky??- erre már kicsit határozottabb bólintás volt.- Felhívom!!- mondta és előkapta a telefonját. Érezte, amikor Viky telefonált, már akkor is, hogy valami nincs rendben.

Viky telefonja megcsörrent, éppen abban a pillanatban, amikor Tomi a földre taszította. Megpróbált érte nyúlni a telefonjának, nem túl sok sikerrel, de végül még is kiszedte. Az volt a szerencséje, hogy Tomi nem vette észre, hogy csörgött a telefonja. Egy jól irányzott rugással lelökte magáról Tomit, és arrébb szaladt. Gyorsan felvette a telefont.
- Halo?!- szólt bele ijedten.
- Szia!! Hol vagy?? Jól vagy??
- Nem, nem vagyok!! Gyertek értem!! Kérlek!!
- Jó, de hol vagy??
- A Melbörn utcában a hatvan…
- Kuss!!- tépte ki a kezéből a telefont Tomi.
- Viky!!- kiálltozott Viry.
- Siessetek!!- majd leesett a telefon a földre, és kettétört. Ezzel egy időben, egy pofon is csattant a Viky arcán.
- Kuss!! Ha azt csinálod amit mondok, nem lesz itt baj!! Tudom, hogy te is akarod!!- kedveskedett Tomi, és egyre közelebb lépett a remegő lányhoz…

- Mi történt??- kérdezte egyszerre Vivi és Viry a telefont nézve.
- Nem tudom, de siessünk!!- kapta fel a farmerkabátját a székről Viry, és Vivivel együtt célba vették a kaput. Úgy gondolták angolosan, távoznak, mert ha elköszönnek, majd magyarázkodni kell. Gyorsan kirohantak, és elindultak az egyik irányban.
- Hol van??- kérdezte Vivi, Viry után lihegve.
- Melbörn utca 60…- mondta Viry, és megállt egy ház előtt.
- Ez az??- kérdezte lihegve a kisebbik.
- Ez!!- mondta a másik, és kinyitotta a kaput. Célba vették az ajtót, és kopogtak. Válasz nem jött. Hangosabban!! Már szinte dörömböltek, de senki sem nyitott ajtót. Nem szerették az erőszakot, de üvegajtó volt, így Viry betörte.- Aú!!- rázta meg a karját, miután betört az üveg.
- Had nézzem!!- hajolt oda Vivi.
- hagyd!! Menjünk!!- és nem törődve a kicsit vérző kezével, befelé indultak, ahol megtalálták az egyik fiút.
- Hol van??- kérdezték idegesen.
- Ki??- tette a tudatlant.
- Ne játssz az idegeimmel öregem!!- ragadta meg a fölsőjét Viry. Vivi még maga is megijedt, hogy Viry ilyenekre is képes a testvéréért.
- Le… lent!!- mutatott a pince irányába. Viry nem szólt rá semmit, csak a falnak lökte, és célba vette a pince ajtót.

Vikyék lent birkóztak már egy ideje, de szerencsére csak a felsőjük került le.
- Mi ez a zaj??- kapta fel a fejét Tomi. Viky nem szólt a kábulattól, nem volt teljesen magánál. Ekkor nyílt az ajtó, és egy elég ideges Viry robbant be rajta.
- Te szemét disznó!!- támadt neki a srácnak, majd leszedte a hugáról. Vivi odafutott a remegő lányhoz.
- De hisz nem csináltam semmit!! Viky is akarta!! Igaz szívem??- de a lány nem szólt, csak Viry dühös pillantásával találta szemben magát.
- Te görény!!
- Viky!! Szívem!!- lépdelt közelebb, de Viry nem engedte.
- Ne!! Ne!!- kiáltozott a lány, mert már egy kicsit észbe kapott.
- Viky!!- rázogatta Vivi.
- Szívem!!- próbálkozott Tomi.
- Takarodj!!- mondta elsötétült szemmel Viky.
- De…
- Nem hallottad??- folytotta Viry Tomiba a szót. A srác még egy utolsó "ez szánalmas" pillantást vetett Vikyre, és elrohant. Viry is leült Viky mellé, és jól magához szorította a lányt.- Nyugi!! Nincs semmi baj, itt vagyunk!!- nyugtatgatta a lányt. Vivi csak mosolyogva figyelte Viryt. Az egyik pillanatban még kemény, aki tűzön vízen át kitart a hugai mellett, most meg kedves, mint egy ma született bárány, és már pusztán a jelenléte megnyugtatta a nővérét…